A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

VASÁRNAPI ÜZENET - 04.11.

2021-04-11 07:58:36 / Roboz Péter

Kedves Keresztyén Testvéreim!

Halál ellen nincs orvosság – ismerjük a közmondást. Bölcsnek tűnő, ám téves megállapítás. A Szentírás – Isten Igéje – ugyanis ennek ellenkezőjét tanítja nekünk, és bizonyságát is adja ennek. A mai ószövetségi történetünk erről szól, hogy miként szabadította meg Izrael népét egy konkrét halálos veszedelemből, de számtalan példát lehetne sorolni, amikor halálos betegségekre ellenszert vagy gyógyító módszert találnak fel Isten kegyelméből emberek, s e mostani világjárványban is rekordgyorsasággal elkészült vakcinák állnak rendelkezésre, hogy igenis legyen orvosság a halál ellen. A mindenható Isten, a mi kegyelmes mennyei Atyánk, azonban nem csak a földi életünket fenyegető egyes halálos veszélyekre ad olyan eszközt nekünk, amely a megmenekülésünket, és a túlélésünket garantálja, hanem a végső elmúlás, a megsemmisülés, a kárhozatba veszés (mindegy hogyan nevezzük) „ellenszerét” is rendelkezésünkre bocsátotta. S immáron rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel. Elfogadjuk és élünk vele, vagy visszautasítjuk és belepusztulunk. Erről lesz szó mai igemagyarázatunkban. Olvassuk figyelmesen, és engedjük, hogy Isten szava megérintsen bennünket!

Imádkozzunk!

Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, aki közbenjársz értünk az Atya jobbján ülve, és e világ fölött uralkodva! Hozzád jövünk ma is fájdalmainkkal, betegségeinkkel, gyászunkkal, terheket cipelve, egész földi nyomorunkat eléd hozva, mert kihez máshoz mehetnénk – örök életnek beszéde van nálad. Valami olyat kínálsz nekünk, amit sehol másutt nem találunk. Olyat adsz, amit senki más nem adhat. Ezt érezték meg első tanítványaid is, akik a közeledbe vágytak, és oly sokan még az elmúlt évezredek egyháztörténelmében. S ezt érezzük mi is. Az egész emberiség érzi a nyomorát, a tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát, amely a múlandóságunk következménye, és amely most, járványos időben még inkább ránk telepedett, és most már szinte valamennyiünk családját sújtja. S érezzük, hogy több kell itt emberi segítségnél. Jöjj Urunk, mutass nekünk megoldást, szabadítást! Hisszük, Nálad készen van ez. Kérhetjük, várhatjuk, remélhetjük, hogy irgalmas szereteteddel megtartasz minket, és megóvsz mindenféle veszedelemmel szemben. Mennyei Atyánk! Szentlelkeddel tölts be minket, hogy a szavakat a Te beszédedként fogadjuk, és ne maradjon kemény a szívünk! Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen!

 

Alapige:

Mózes 4. könyve 21,4-9 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! Ezért az ÚR mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

 

Igemagyarázat:

Bár az Újszövetségből az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvet kezdtük el olvasni a Református Bibliaolvasó kalauz alapján, mégis annyira megragadott engem az erre a vasárnapra kijelölt ószövetségi szakasz, hogy szeretném megosztani most mindazt, amit nekem üzent, mindazokkal, akik olvassák ezt az igemagyarázatot.

Talán nincs is a Szentírásban a mi jelen élethelyzetünkre vonatkozó aktuálisabb és találóbb üzenet ennél a történetnél. Hiába több ezer évesek ezek a bibliai történetek, köztük a pusztai vándorlásnak ez részlete is, melyet Mózes 4. könyvében találunk, szíven találhatja a 2021-ben élőket is, amit olvasunk. Így történt most velem is. Első pillanatra éreztem, s mind érezhetjük, hogy itt rólunk van szó, és velünk történik ez. A rézkígyó címet viselő történet, a mi 2020-2021-es történetünk.

Olyanok vagyunk mint Izrael népe, akikről a következőket tudjuk: kiválasztotta őket az Úr Isten, és hallatlan szeretetével vette őket körül. Megszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból, óvta és oltalmazta őket. A pusztában – sivatagos, félsivatagos helyeken – vezette, táplálta őket, és az ígéret földje felé tarthattak. Ellenségeiket legyőzték, és velük szemben megmaradhattak. Mégis hála és elégedettség helyett Isten elleni lázadással van tele a lelkük. Isten ajándékát – az égből hullatott mannát – hitvány eledelnek nevezik, és többet akarnak, nagyobbra vágynak, Mózest hibáztatják és Istent káromolják, amely kiváltja Isten büntetését. Ellepik a vándorló nép táborhelyét a mérges kígyók. Homokban megbúvó, sokszor láthatatlan, rejtőzködő, ám halálosan veszedelmes ellenség ez, amely sok ember halálát okozza.

Félelmetesen érződik a párhuzam e több ezer esztendővel ezelőtti eseménysor, és a 2020-as esztendőtől kezdetét vett, és ma is tartó világjárványunk között. S döbbenetes a hasonlóság az ószövetségi zsidó nép, meg a mai emberiség gőgös viselkedése között. Óriási hála és elégedettség élhetne a szívünkben Istennek a történelmünkben vagy személyes, családi életünkben megtapasztalt szabadításaiért. Felismerhetnénk vezetését, és testünket-lelkünket meg emberi szellemünket tápláló jóságát. Ehelyett az emberi elégedetlenség és hálátlanság – főképp a nyugati keresztyén világban – Isten ellenes hangoskodást eredményez. Ám ez a lázadás nem maradhat isteni válasz nélkül. Persze nem azért, hogy kipusztuljunk, hanem, hogy a bűnbe (Isten elleni lázadásba) esett ember megtérjen útjáról és éljen. Íme, megkaptuk mi is, a láthatatlan, alattomos ellenségünket, amely miatt folyamatos rettegésben élünk, és amelynek következtében sokan meghalnak közöttünk.

Nézzük, mi erre a nép válasza! A bibliai történetben az, hogy kérik Istent, vegye el róluk ezt a veszedelmet, amelynek olyannyira kiszolgáltatott lett az életük, és amely immár megmaradásukat fenyegeti. Odamennek Mózeshez, és kérlelik, hogy beszéljen az Úrral. Imádkozzon hozzá.

Figyeljük meg azt is, ma vajon ugyanez-e az emberiség válasza a létünket veszélyeztető csapásra? Szomorú tapasztalatom, hogy az elmúlt bő 1 esztendő nem hogy közelebb vitte volna az embereket életük Urához, de még inkább eltávolodtak az élő Istentől. Egyre több és rémisztőbb istentelenség terjed. S nem látják az összefüggést ezek között, valamint a kapott büntetésük között az emberek. Nem veszik észre a veszedelem okát és célját, s nem érzékelik benne Istennek jobbító, nevelő szándékát. S az eredetileg közvetítő szerepet betöltő Mózeshez hasonlító egyházhoz sem sietnek e mai halálos veszedelemben lévők, hogy az imádság ereje megmenekülésük kulcsává lehessen.

Persze vagyunk azért még – még ha kisebbségben is élünk – akik Istennek mai választott népeként, hívő keresztyén emberekként bízunk az Úr szabadításában és imádkozunk hozzá megsegítő kegyelméért. Ám ezen a ponton ismét tanulságos a bibliai történet, ugyanis a segítség nem automatikusan érkezik ezután. Nem azt olvassuk, hogy a nép belátta hibáját, imádkoztak, vagy megkérték Mózest, hogy imádkozzon, Isten pedig azt mondta: rendben van, elveszem róluk ezt a csapást, hadd éljenek. Nem! Ehelyett egy eszközt készíttet Mózessel az Úr – rézkígyót, amelyet póznára tűznek a tábor közepén – s amelyre felpillantva életben maradnak a kígyómarás áldozatai, de amelyet figyelmen kívül hagyva ugyanúgy meghalnak.

A járvány idején gyakorlatilag ugyanez a helyzet. Imádságaink kétségtelenül meghallgatásra találnak, de nem egyszerűen megszűnt a veszély egyik napról a másikra, hanem kaptunk egy eszközt Istentől a védőoltással, amely megóvhat a betegség súlyos következményeitől. Nem a megbetegedéstől – a rézkígyó sem a kígyómarástól óvta meg az izraelitákat – hanem a haláltól. S innentől kezdve óriási az egyéni felelősség, mert már van Istentől eszközünk a megmaradásra, csak hát az nem mindenkinek kell.

Mint ahogyan nem csak a testi gyógyulásra, hanem az örök életre is van „eszközünk”, aki a póznára feltűzött rézkígyóhoz hasonlóan felemeltetett, és keresztre szögeztetett értünk: Jézus Krisztus. Jól látható mindenki számára. Az üdvtörténet középpontjában jelent meg, és két évezred távlatából is Róla beszélünk. Az elmúlt héten is azt ünnepeltük, hogy Ő adatott nekünk, és aki Őrá tekint, azt Ő megmenti a haláltól. Ez sem automatikus gyógyulás, mert a kígyó (a Sátán) megmart minket, és a vírus (a bűn) megfertőz, s nem menekül meg ebből mindenki. Nincs mindenkinek mennyország. Nem prédikálhatunk minden temetésen az üdvösségről. A kegyelmes Isten lehetőséget adott erre, de óriási az egyéni felelősség is, hogy kell-e ez nekünk.

Vonjuk le a következtetéseket, és lássunk tisztán! Bizony lázadó, bűnös nép ez. Bizony megérdemeljük, amit kaptunk. Bizony még a bajban sem ahhoz menekülünk, aki tud és akar segíteni. Ennek ellenére is van rá mód, hogy megmaradjunk. Legyünk végre hálásak érte, és fogadjuk már el azokat az eszközöket (a vakcinát a testi baj ellen, s Krisztus kegyelmét a kárhozat, az örök halál ellen), amelyeket Isten adott nekünk szabadításunkra! Ámen!

 

Imádkozzunk!

Drága Istenünk! Kegyelmes Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus által! Felfoghatatlan az a szeretet számunkra, amely Benned lakik. Nem értjük, hogyan szeretethetsz ennyire bennünket, gyarló embereket, annak ellenére sem, hogy teremtményeid vagyunk, sőt gyermekeidként tekintesz ránk, hiszen annyiszor vétkeztünk már ellened, és fellázadtunk szent felséged és akaratod ellen, és egészen elfordultunk tőled. Sokkal egyszerűbb lett volna már elpusztítani az emberiséget, és új teremtményeket alkotni, akik szeretetedet megbecsülik, és megadják a Neked járó imádatot. De ha csak a személyes viselkedésünkre is nézünk, bizony megvalljuk, hogy bűneink és istentelenségeink miatt már réges-rég meg kellett volna halnunk igazságos ítéleted következményeként. Mindezek ellenére Te újabb és újabb esélyt készítesz nekünk, és ha kell, kemény, de mégis jóságodból fakadó csapásaiddal is igyekszel jobb belátásra téríteni, és jobb útra terelni bennünket. Azt akarod, hogy Hozzád visszataláljunk, és boldogan éljünk. Urunk, elénk adtad az életet és a halált, mentőövet dobtál a fuldokló emberiségnek; kegyelmed eszközeiben készen van szabadulásunk a halálos veszedelemből. Add, hogy az életet válasszuk! Add, hogy ne makacsoljuk meg magunkat, s ne maradjon kemény a szívünk! Persze a mi egyéni felelősségünk ez, de segíts, hogy felnézzünk a kereszten értünk szenvedett Megváltóra, mert lefelé húzza minden itt a mi tekintetünket: a földi vágyaink, kívánságaink, félelmeink, szomorúságaink. Segíts, hogy észrevegyük mindazt, amit Te kínálsz, és ne csak észrevegyük, hanem engedelmesen el is fogadjuk, és azt tegyük, amely megmaradást és életet eredményez számunkra! Tied a dicsőség Urunk minden gyógyulásért, szabadulásért, s az üdvösségért! Ezt kérjük beteginknek, gyászoló testvéreinknek, és az egész szenvedő embervilágunknak! Ámen!