A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

VIRÁGVASÁRNAPI ÜZENET - 03.28.

2021-03-28 08:15:03 / Roboz Péter

 

Kedves Keresztyén Testvéreim!

 

Sajnos a járványhelyzet tovább romlott az elmúlt napokban, így egyházunk vezetése úgy döntött, hogy továbbra sem találkozhatunk személyesen istentiszteleti közösségben. Így telik – a tavalyi év után idén is – a virágvasárnap, a nagyhét, s nagypénteki és húsvéti ünnepeink is. Nem kell azonban Jézus Krisztustól távol kerülnünk. A templomtól és a gyülekezettől (meg más közösségektől vagy egymástól) való kényszerű távollétünk, nem szükségszerű, hogy ezt eredményezzék. A Megváltó Úr ma is kínálja nekünk a közelségét, drága Igéjét, amellyel életünkben csodákat vihet véghez. Megismerhetővé teszi Önmagát, megmutatja magát nekünk, és azt akarja, hogy megértsük azt is, hogy kicsoda Ő, és azt is, hogy milyen páratlan ajándékokat hozott ennek az embervilágnak, és kínál nekünk is. Többek között erről is szól ez a mai – virágvasárnapi – igemagyarázat. Engedjük, hogy megérintsen bennünket Krisztus szent szava!

Imádkozzunk!

Drága Királyunk! Krisztus! Dicsőítünk, és magasztalunk Téged, aki virágvasárnapon alázatosan és szamárháton, mégis isteni méltóságteljességgel érkezve bevonultál Jeruzsálembe! Téged illet a tisztelet, a dicsőség, és a magasztalás! Mégis bocsáss meg nekünk, hogy nagyon gyakran megfeledkezünk erről, és önmagunk vagyunk saját életünk középpontjában, és nem gondolunk Rád úgy, mint a mi életünk királyára! Köszönjük, hogy legalább ezen az egy napon, virágvasárnapon emlékeztetsz bennünket erre, hogy Előtted hódolnunk nem csak lehetőség, de kötelesség is! Szeretnénk most átadni Neked a szívünket, a tehetségünket, a cselekedeteinket, az életünket, hogy létezésünkkel mindenestül Téged magasztalhassunk! Taníts bennünket Önmagadról, kérünk! Fedd fel előttünk, hogy ki vagy te, és milyen Urunk van a személyedben! És taníts arról is, hogy kik vagyunk mi, gyarló, esendő emberek! Mutasd meg gyarlóságainkat, hibáinkat, bűneinket! Ne azért, hogy elbizonytalanodjunk! Ellenkezőleg: azért, hogy változhassunk, és mindazt, ami rossz mibennünk, száműzve az életünkből, Hozzád hasonlóvá formálódhassunk, és élhessünk a Te dicsőségedre végre! Áldásodat kérjük most Igéd meghallására, befogadására és megcselekvésére! Ámen!

 

Alapige:

János evangéliuma 18,19-23 A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki: Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam. Amikor ezt mondta, az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?

 

Igemagyarázat:

Virágvasárnap ünnepén arra a pillanatra emlékezik a keresztyén világ, amikor Krisztus megérkezett Jeruzsálem városába. A tömeg éljenzi, ruháikat a szamárcsikó lábai elé terítik, amelyen alázatosan ülve érkezik az Üdvözítő Úr. Mindenki pálmaágakat lenget, és minden arra utal, hogy ezzel beköszönt a Messiás-király kora és uralma. A Református Bibliaolvasó Kalauzunk által mai napra kijelölt igeszakaszunk viszont nem ezt a történetet hozza most elénk, hanem egy néhány nappal későbbi jelenetnek vagyunk tanúi elolvasva ezt a néhány igeverset. A nagycsütörtökről nagypéntekre virradó éjszaka – miután elfogták Jézust az Olajfák hegyén – megkezdik a kihallgatását a főpap házában.

A főpap a tanítványairól és a tanításairól kérdezi Őt. S Jézusnak erre adott válaszára érdemes először odafigyelnünk, mert nem csak hallatlanul bátor ez a felelet, hanem van benne valami olyan igazság és áldásos üzenet, amelyre nekünk, embereknek mérhetetlenül nagy szükségünk van!

Azt mondja: én nyíltan szóltam mindenkihez a templomban, a zsinagógákban, és semmit sem rejtettem el előttetek. Nem titkoltam el semmit. Nincsenek titkaim. Nem rejtettem véka alá semmit sem. Az életem nyitott könyv. A tanításaim szintúgy. Meg lehet kérdezni bárkit erről. Több ezer tanúja van...

Óriási bátorság kellett egy ilyen válaszhoz, ugyanis – a korabeli gyakorlattól teljességgel eltérően – Jézust tanúk nélkül hallgatták ki a nagytanács előtt, éjszaka, titokban, mint akiknek titkolni és félni valójuk van a népharagtól. Holott törvényes eljárás – és nem egy közönséges koncepciós per (nota bene!) – először mindig a tanúk meghallgatásával kellett, kezdődjön. Kérdezd őket - mondja Jézus, s szavaiban nem kis fricska van a főpap felé, amiért az arculcsapást meg is kapja az egyik szolgától.

Pedig igazat mond. Rengeteg embert kérdezhetnének erről. Ugyanis – mint fogalmaz – végig nyíltan beszélt. Mint ahogy itt is a főpap előtt nyíltan kimondja az igazat. S ebben rejlik az az üzenet, amelyre szükségünk van. Virágvasárnapon sem rejtőzködik, hanem a nyilvánosság elé lép. Mindenki láthatja, ahogy megérkezik a városba, aztán azt is, ahogyan a templomba megy és kiűzi a kufárokat. S nagycsütörtök este is megtalálhatják Őt ellenségei az Olajfák hegyén, mert nem bújik el, nem szökik meg kijelölt sorsa és küldetése elől, hanem imádkozva vívódik, s várja annak beteljesülését.

Nyíltan áll az emberek elé, és teljes nyíltsággal szól hozzájuk Jézus Krisztus! Van, akinek ez tetszik, s van, akinek nem. És ez pontosan így van ma is, ami egyfelől kegyelem a ma embere számára is, másfelől viszont ítélet. Azért kegyelem, mert ez a nyíltsága és nyitottsága teszi lehetővé, hogy ma is rátaláljunk és megismerjük. Nem rejtőzik el, s nem valamiféle titkos, megfejtésre váró tanításokat közöl, amit legfeljebb egy szűk körű elit tud megfejteni, hanem annyira nyíltan szól, hogy ha kinyitod a Bibliádat meghallhatod, ha istentiszteleten részt veszed, megértheted, ha tévés, online közvetítést nézel, akkor is meglelheted Benne Jézus Krisztusnak személyesen hozzád intézett beszédét. Olyan szavakat, amellyel vigasztal, gyógyít, erősít, vagy éppen megfedd, megfenyít, megdorgál, hiszen ezekkel is a javadat akarja. Viszont épp ezért ítélet is ez a nyíltság, mert kimondja azt is, ami az embernek nem tetszik (amiért egyébként keresztre is küldték ellenségei), s ma is sokan vannak, akik nem akarják hallani azt a hamisítatlan igazságot, amit evangéliumában elénk tár.

Lássuk meg ugyanakkor a nyíltan szóló, őszinte és igaz Jézus Krisztussal szemben a gyarló embert is ebben a történetben, aki nagyon levizsgázik a nagyheti eseményekben, s engedjük, hogy tükröt tartson elénk e tekintetben az Ige. Mert az emberek részéről nem, hogy nyíltság, hanem tömény képmutatás, köpönyegforgatás, s az igazságnak a hazugsággal való összemosása látszik. Bár Jézus azt mondja a főpapnak: kérdezd a tanúkat meg a tanítványaimat a tanításaimról, mégis tegyük fel a kérdést: hol van a virágvasárnapi ünneplő és hozsánnázó tömeg ekkor már? Ott állnak majd pár óra múlva Pilátus udvarán, hogy „feszítsd meg”-et üvöltsenek. Hol vannak a tanítványok? Szétfutottak az elfogatáskor, Péter pedig épp két tagadása között tart ebben a pillanatban (a tegnapi és a holnapi igeszakaszt is érdemes elolvasni). A főpap iránti tiszteletlenséget számon kérő, és Jézust arcul ütő szolga tettét pedig ilyen szavakkal kérdőjelezi meg Jézus: Ha rosszat tettem, tanúsítsd, hogy mi volt az! De nincs itt semmiféle tanúskodás sem Jézus mellett, sem az igazság mellett, sem a jó vagy a rossz közötti különbségtételt illetően. Csak össze-vissza kimondott emberi szavak, és össze-vissza cselekvések.

Pont úgy, mint manapság! Ki áll itt ki Krisztus mellett egy olyan világban, amikor megint gyalázzák Őt rengetegen? S ki áll ki a jóért, az igazságért akár egy járványhelyzet idején, amikor rengeteg ostobaság és hazugság terjed sötét elméjű és sötét lelkű emberek hangos kiabálásának eredményeként. Tanúskodunk az élet mellett? A gyógyulás mellett? Az oltás fontossága mellett? S tanúskodunk-e amellett az Úr mellett, aki szintén gyógyulást adhat nekünk – elménket és lelkünket elemésztő betegségből? Hirdetjük-e az örök életet? S azt az egyetlen módot – Krisztus keresztjét, megváltó halálának erejét – amellyel megmenekülhetünk a kárhozatból és az örök életbe juthatunk?

Krisztus nyíltan szólt mindig is az emberekhez. Ma is nyíltan és nyilvánosan – mindenféle titkolózás vagy mellébeszélés nélkül igazán kínálja nekünk az üdvösséget. Dönthetünk mellette vagy ellene ennek eredményeként. Választhatjuk az életet vagy a halált. De mi miről teszünk tanúbizonyságot szavainkkal, tetteinkkel??? Ámen!

 

Imádkozzunk!

Megváltó Urunk, aki szabadításunkra jöttél a mennyei magasságból, és a legvégsőkig elmentél, hogy bennünket megments az ördögnek, a kárhozatnak, és a halálnak erőitől, vállalva értünk nem csak arculcsapást, és gyalázatot, hanem mindenféle szörnyű kínt, korbácsütést, töviskoronát, vérednek kifolyását, és a keresztfának minden gyötrelmét; hálát adunk neked a Te beszédedért. Hálásan köszönjük minden hozzánk intézett szavadat, tanításodat, amelyekkel formálni, nevelni szeretnél. Köszönjük, hogy nyilvánosan szólsz, és üzeneteid mindenkihez elérhetnek, igazak, őszinték és egyenesek ezek a szavak, mint Te magad. Bocsáss meg ugyanakkor, hogy emberi szavaink egészen más képet festenek. Lelkünk olyan, mint valami hajlékony nádszál, amely széljárástól függően erre vagy amarra hajladozik. Ne haragudj, hogy befolyásolhatóak vagyunk, s elbizonytalanodunk, mint legelső tanítványaid is. S amikor tanúskodnunk kellene Melletted vagy az igazság mellett, akkor rosszabb esetben tagadunk, és véleményt változtatunk, „jobb” esetben is némán hallgatunk, és hagyjuk, hogy gyalázzanak Téged, vagy azt, aki vagy ami jó és igaz. Köszönjük, hogy Te vállaltad önmagadat nem csak virágvasárnap, hanem egész földi életed során, és vállaltad az igazságot minden körülmény között. Segíts bennünket kérünk, hogy mi is Hozzád hasonlóan így tehessünk! S nyilvánosan hirdessünk Téged, és nyíltan szóljuk mindazt, ami igaz, és bármit, amit csak ránk bízol! Könyörgünk most betegeinkért, ajándékozz gyógyulást a számukra! Orvosoknak, ápolóknak adj erőt és kitartást küzdelmes napjaikban! S amennyire csak lehetséges ez templomainktól távol, mégis adj nekünk jelenlétedben megélt, áldott nagypénteki és húsvéti ünnepeket, hogy a sötét napok után a megváltásunknak és feltámadásodnak ünnepe elhozza számunkra az új életnek és a megmaradásunknak reménységét! Ámen!