A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

VASÁRNAPI ÜZENET - 03.21.

2021-03-21 08:19:59 / Roboz Péter

Kedves Keresztyén Testvéreim!

Gyermekként érezzük kiszolgáltatottságunkat. Rá vagyunk utalva szüleinkre. Egy csecsemő, amikor világra jön – ellentétben az állatvilág bármely fajával – olyan magatehetetlen, hogy nem tudna életben maradni segítség és oltalom nélkül, de a nagyobbacska gyermekek is még sokáig testi-lelki gondoskodásra szorulnak. Később elhisszük magunkról, hogy nem szorulunk mi már senkire, és a magunk életének urai vagyunk, pedig ez nincs így. Az ember mindig elesett és kiszolgáltatott teremtmény marad, aki a Teremtője szeretete és oltalma nélkül életképtelen – halálba vesző. Épp egy ilyen világjárvány, amelynek jelenleg is sűrűjében vagyunk, és amelynek legyőzésére egyelőre csak reményünk van, mutatja meg ezt szemléletesen számunkra, ha eddig más hétköznapi élethelyzetekből még nem jöttünk volna rá. Bizony segítségre van szükségünk: oltalomra, gondoskodásra, gyógyulásra, és a halálból való megmenekedésre? De kitől kaphatunk ilyen segítséget? Kihez mehetünk emberi erőnket és bölcsességünket meghaladó gondjaink megoldására irányuló kéréseinkkel? Erről szól a mai bibliai igeversünk és annak magyarázata: Istenhez intézett imádságainknak óriási ereje van. Fogadjuk nyitott szívvel és szeretettel Istenünk mai üzenetét!

Imádkozzunk!

Istenünk! Dicsőítünk és magasztalunk Téged, hogy ebben a mostani órában is megszólíthatunk Téged, és bár nem a gyülekezet közösségében, csupán otthonainkban, de így is közösségünk lehet Veled! Dicsőítünk azért is, mert minden ránk leselkedő baj és veszedelem ellenére is őrzöl és óvsz bennünket, és az a Te elhatározásod, hogy minél többeket megments az örök életre! Magasztalunk, mert jó és irgalmas vagy, és most is készítettél nekünk olyan lelki táplálékot, amellyel erősítesz bennünket, és segítesz eligazodni bennünket e világ útvesztőjében. Köszönjük, hogy megmutatod nekünk, hogyan éljünk, hogyan gondolkodjunk, miként beszéljünk, s most azt is felfeded előttünk, hogy Hozzád hogyan közeledhetünk, és téged miként szólíthatunk meg. Bocsáss meg, hogy ezt is sokszor helytelenül tesszük, mert ahogyan az életünk számos területén, úgy itt is a bűneink foglyai vagyunk. Bevalljuk, hogy nem tudunk kitartóan és Neked tetsző módon imádkozni. De hisszük, hogy ha közel vonsz Magadhoz, és Téged igazán megismerünk, és teljességgel szeretünk, akkor ebben a kapcsolatban csodás beszélgetéseink lehetnek Veled. Segíts, kérünk, hogy megérthessünk ebből most valamit, hogy ez mit is jelent, és hogyan is nézhet ki a gyakorlatban! Áldd meg elcsendesedésünket, Igére figyelésünket! Ámen!

 

Alapige: János evangéliuma 16,23b Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

 

Igemagyarázat:

Közeledve nagyhéthez több fejezeten keresztül olvashatjuk János evangéliumából Jézus Krisztus búcsúbeszédeit a Református Bibliaolvasó Kalauzunk által kijelölt napi igeszakaszokból, melyek nem egyszerűen szomorú búcsúzásról szólnak, hanem csodálatos ígéreteket közöl bennük Krisztus a tanítványaival. Ígéri többek között a Pártfogónak, vagyis a Szentléleknek megérkezését, és embereket megújító hatásait: erőt, vigasztalást. Ígéri a mindent átható és felülíró lelki békességet, mellyel Ő tud és akar betölteni minden hozzátartozó személyt, s amelyről a múlt heti igemagyarázatunk is szólt. S ígéri az imameghallgatásnak ezt az elképesztően nagy ajándékát, amit a fent olvasható kijelentésében találhatunk.

Ki ne szeretné közülünk, hogy bizalommal kérhessen olyan dolgokat mástól, amire szüksége van? Ki ne akarná, hogy legyen olyan segítsége, hogy amit saját erejéből nem tud elérni, megvalósítani, abban más valaki mellé álljon, és megadja neki? S ha ez a Valaki, az a mindenható Isten volna, akinek mindenre van hatalma, akkor ennél több már nem is kellene, mert ez mindenre elégséges: az ember így megelégedett, sőt boldog lehet egészen.

Nos, Jézus Krisztus pontosan ezt ígéri ezzel a mondatával. Figyeljük meg, hogy mire is bíztatja a tanítványait (s ha már tanítványává lettünk, akkor ezzel bennünket is)?

Először is azt üzeni, hogy lehet a kéréseinkkel az Atya Isten elé állni, és ő meghallgatja ezeket, ami hallatlanul nagy dolog. Már az úgynevezett hegyi beszédben is bátorít: „kérjetek és adatik nektek!” Azonban rögtön tisztázzunk valamit: ez nem egyenlő a követelőzéssel. Az ember kéréseivel Isten elé léphet, de sohasem követelőzhet. Ez a kettő két külön dolog, s két különféle lelkületet takar. Jézus Krisztus a kérésekről beszél itt, és azt mondja, hogy az Atyától kérni valamit a hívő embernek nem bűn. Sőt gyakorlatilag bármivel odamehetünk hozzá, ahogyan egy gyermek – aki bensőséges szeretetkapcsolatban van a szüleivel – odaáll az édesanyja vagy az édesapja elé, és elmondja nekik, hogy mit szeretne, vagy mire van szüksége.

Márpedig ez olyan kérdéseket vet most fel a számunkra, hogy először is vajon szoktunk-e imádkozni – Istennel beszélgetni? Vannak-e egyáltalán kéréseink – nem követelőzéseink, panaszaink, felháborodásaink, lázadozásaink – hanem alázatos, gyermeki kéréseink Istenhez, a mi mennyei Atyánkhoz? El tudjuk-e mondani, meg tudjuk-e fogalmazni, hogy egészen pontosan mit is szeretnénk mások számára vagy a magunk számára? Van-e bennünk olyan bizalom Iránta, hogy merjük Őt kérni, és ha kell, kitartóak is vagyunk kéréseinkben?

De ne álljunk meg itt ezt a jézusi mondatot tanulmányozva, mert a második, amit észre kell vennünk benne, hogy az Úr Jézus hozzáteszi ezt a fontos kifejezést, hogy az „én nevemben”. Az imameghallgatás igazi csodája ugyanis akkor történik meg a mennyei Atya részéről, és ajándékainak akkor lehetünk valójában megtapasztalói, ha nem egyszerűen kérünk, könyörgünk, hanem ezt Jézus Krisztus nevében tesszük meg. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezt a kifejezést odaillesztjük az elmondott imádságaink végére, hogy „Jézus nevében kérünk Atyánk, hallgass meg minket”. Természetesen nem tilos ezt tenni, sőt ajánlott, de a valódi kérdés az, hogy van-e közöm Krisztushoz? Van-e Ővele kapcsolatom, és hivatkozhatom-e rá, mert akkor vagyok „bejáratos az én mennyei Atyám házába”, s csak akkor van jogom bármit kérni, egyébként engem ott nem ismernek, és én egy senki vagyok az Atya színe előtt.

Eszembe jutott virágvasárnaphoz közeledve az a történet, amikor a jeruzsálemi bevonulást megelőzően Jézus elküldi a tanítványait egy közeli faluba egy szamárcsikóért, amelynek hátára ülve szeretne megérkezni a fővárosba. Akkor azt mondja nekik, hogy menjetek oda (pontosan leírja nekik, hogy hol találják az állatot), és ha bárki kérdezné, hogy mit akartok vele, hova visztek, csak annyit feleljetek, hogy az Úrnak van szüksége rá. S csodák-csodája: nem elzavarják őket, hanem vadidegen embereknek odaadja a gazda a szamárcsikót pusztán ezért a hivatkozásért.

Valahogy így vagyunk az Isten előtti kéréseinkkel, imádságainkban megfogalmazott könyörgéseinkkel is. A kérdés az, hogy tudunk-e kire hivatkozni? Ismerjük-e Jézus Krisztust, és Ő ismer-e bennünket? Mert Ő a mi közbenjárónk a mennyben. Mai kifejezésekkel élve: általa van protekciónk az Atyánál. Ő lobbizik értünk. Egyébként meg nincs esély a kéréseink meghallgatására, hanem úgy lennénk, mint amikor egy hivatalban félre dobja az ügyintéző a kérelmünket, amelyet aztán el is utasítanak.

De ha merünk kérni, és azt úgy tesszük, hogy Jézus Krisztus személyére és Vele való kapcsolatunkra hivatkozunk, akkor nem csak meghallgatásra találnak a kéréseink, de meg is adja mennyei Atyánk, amire szükségünk van. S ez a harmadik gondolat, amit halljunk meg ebből a mondatból! Isten, a mi jóságos mennyei Atyánk – nem azért, mert mi megkérjük Őt, vagy megérdemelnénk, hanem kizárólag egyszülött Fiának irántunk való irgalmáért – hallatlanul bőkezű és ajándékozó velünk. Kész és hajlandó megadni mindent, ami a javunkra szolgál, sőt azt is, ami e földi léten túlmenően a mi üdvösségünkhöz, örök életünkhöz szükséges. Sőt már meg is adta, amikor Krisztust értünk áldozta és feltámasztotta.

Hiszem, hogy a hívő ember, aki az Úr Jézusnak ma is tanítványává lesz, mindezt átélheti folyamatosan, hogy Isten milyen irgalmas, mennyire nagy szeretettel és bőségesen ajándékozó, és mennyi mindent megkapunk tőle, amit kérünk gyermeki alázattal, és nem követelünk, illetve, amit a Jézus Krisztussal való kapcsolatunkban, Őrá hivatkozással, és Őrajta keresztül kérelmezünk.

Így mehetünk oda saját bajainkkal, betegségeinkkel, testi-lelki szükségleteinkkel, hiányainkkal, családi gondjainkkal, gyülekezeti problémáinkkal, egyházunk nehézségeivel, közösségeinket, nemzetünket, és az emberiséget fenyegető veszélyekkel egyaránt.

Kívánom mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy merjen Istenhez fordulni kéréseivel! Tudjon jól kérni, Krisztus nevében imádkozni, és tapasztalja meg az imameghallgatás csodáján keresztül mennyei Atyánk ajándékozó szeretetét! Ámen!


Imádkozzunk!

Kegyelmes mennyei Atyánk! Olyan jó érzés, hogy így szólíthatunk meg, és hogy jöhetünk Hozzád szavainkkal, kéréseinkkel. Mindez annak az Úr Jézus Krisztusnak köszönhető, aki által imádkozunk most is Hozzád, s aki által ilyen közvetlen és szeretetteljes kapcsolatban lehetünk Veled, mert Ő ezt lehetővé tette nekünk, és megmutatta az utat Tehozzád. Köszönjük, hogy imáinkban megfogalmazhatjuk kéréseink. Most mindenekelőtt azt szeretnénk kérni, hogy ezek valóban kérések legyek! Ne jogot formáljunk mi bármire is, hanem alázatosan, gyermeki módon tudjuk eléd tárni azt, amire vágyunk, s amire szükségünk van naponként. S hadd tudjuk ezt mindig úgy tenni, hogy nem önmagunk nevében, önmagunk gondolatai és elképzelései szerint közelítünk Hozzád, hanem Krisztust, ami egyetlen közbenjárónkat sohasem megkerülve, és nem kihagyva beszélgessünk Teveled. Hiszen Őmiatta és Őneki köszönhetően kaphatunk meg mindent. Neki köszönhető a mi üdvösségünk is, és Őérte tudjuk, hogy kész és hajlandó vagy minden szükségessel megajándékozni bennünket. Bátorkodunk ezért kérni most Tőled Urunk – nem a magunk számára önző módon – de embertársaink számára gyógyulást és erőt, meg vigaszt most e járványhelyzet idején! Látod a mi nagy nyomorúságunkat. Kérjük, hozz jobb időket, szebb napokat az emberiségnek. Nem érdemeljük, de ne is ránk tekints, hanem Fiadért, Krisztusért könyörülj rajtunk! Légy a felelős döntéshozókkal! Bölcsességet és helyes, felelősségteljes döntéseket kérünk az Ő számukra! Légy az egészségügyi dolgozókkal! Erőt, kitartást, pozitív visszajelzéseket kérünk nekik, amellyel tovább tudják folytatni heroikus küzdelmüket, és kibírják a hatalmas nyomást, ami rájuk nehezedik. Könyörgünk a betegekért, szenvedőkért, kórházba vagy lélegeztető gépre kerülőkért. Irgalmadat és gyógyító erődet kérjük az Ő számukra! S imádkozunk a gyászolókért. Kérjük vigasztaló jelenlétedet és Igédet nekik, hogy felismerhessék: Nálad készen van mindenkinek a megvigasztalódás és az örök élet! Kérünk, Atyánk oltalmazd Egyházadat, és óvd és térítsd Magadhoz, s ezáltal éltesd ezt a sokat szenvedett, és sokszor hűtlen magyar népedet. Nem érdemeljük irgalmasságodat, de nem is magunkért, hanem Jézus Krisztusért, a mi Megváltó Urunkért kérünk, hallgass meg minket! Ámen!